|
2007-11-26 21:14:24, hétfő
|
|
|
A féltudású elit alternatívája
Publius Hungaricus* - publius.hungaricus@gmail..com
| 2007. november 26., hétfő 13:04
Ez így nem mehet tovább. Ha ezen a pályán haladunk, akkor kulturális és gazdasági
értelemben is periféria sodródunk. A nyolcvanas évek mutyivilágából kinőtt, és azóta
több generációba is replikálódott féltudású, szűk látókörű elitet le kell váltani.
Az ország, a nemzet és a magyar társadalom ügyeiről felelősen gondolkodók mára
szinte kivétel nélkül eljutottak arra a következtetésre, hogy ,,ez így nem
mehet tovább". Nem mehet tovább, mert jelenlegi viszonyaink állandósulása
tartós leszakadást, a nyugati fejlődési modellhez való újracsatlakozási lehetőségünk
elszalasztását eredményezheti. Amint azt az elmúlt másfél évtized vergődése mutatja,
a külső környezetünk drámai változásai nélkül is könnyen amolyan közép-európai
Argentína válna belőlünk.
Ezen túl azonban két olyan, az egész nyugati civilizációt átfogó folyamat is
alakítja sorsunkat, amelyek súlyát nehéz lenne túlbecsülni, és amelyek drámaian
felerősíthetik víziótlan sodródásunk hosszú távú negatív hatásait. Az egyik a magyar
gazdaság megállíthatatlannak tűnő integrálódása az európaiba, a másik a kulturális
globalizáció.
Az európai gazdasági integráció hatására a következő másfél-két évtizedben el fog
dőlni, hogy az új tagországok csatlakozása nyomán kialakuló nagy európai
munkamegosztásban milyen tevékenységek fognak hazánkban koncentrálódni. Magas szintű
képzettséget igénylő, nagy döntési szabadsággal járó és nagy nyereséget termelő
feladatok vagy elsősorban szakmunka típusú, utasítás-végrehajtás logikájú, kevés
nyereséget termelők.
A cikk a hirdetés után folytatódik h i r d e t é s
Az előbbi, ha úgy tetszik az ír változat, azt jelentené, hogy hazánk prosperáló
pályára áll, képes hosszú távú perspektívát nyújtani tehetséges fiainak, és a
gazdasági élet logikája megerősíti a magabíró, az államtól és a nagy szervezetektől
független állampolgárok státuszát.
Az utóbbi, a portugál modell, az állandósult rövid távú recesszió-konjunktúra
ciklusok világa, ahonnan értelmes munkalehetőségek híján menekülnek a képzett
fiatalok, és ahol az emberek egy meghatározó része nagy nemzetközi vállalat távoli
filiáléjának bennszülött munkatársa.
Ha az elmúlt húsz év által meghatározott pályán haladunk tovább, a gazdasági és
kulturális értelemben vett perifériára szorulás gyakorlatilag biztosra vehető.
Ezzel párhuzamosan - de jelentős részben függetlenül - felgyorsult a
kulturális globalizáció, azaz a nemzetek kulturális önállóságának gyengülése. A
tömegkommunikációs és kulturális piac erőteljes nemzetköziesedése az ízlés és ezzel
együtt a kultúrafogyasztók által támogatott alkotások homogenizálódását is
eredményezi. Ez a folyamat - a gazdasági integrációhoz hasonlóan - ki
fogja termelni néhány nyertesét és nagyszámú vesztesét.
Az előbbiek nagy, országhatárokon átívelő régiók kulturális centrumaivá válnak, és
természetes gyűjtőhelyet és referencia pontot jelentenek az így lefedett területek
tehetségei számára. Miközben az ilyen kulturális központok szükségszerűen
kozmopolita nagyvárosok, paradox módon ezek képesek leginkább eltartani és
megtermékenyíteni a helyi nemzeti kultúrát is (lásd Barcelona és Dublin példáját).
Az alternatíva meglehetősen lehangoló, különösen egy olyan, önmagát elsősorban
magaskultúráján keresztül meghatározó nemzet számára, mint a magyar. A kulturális
globalizáció perifériáján ugyanis döntő többségében fogyasztók laknak. Az alkotók
elköltöznek, elhallgatnak, vagy a rendelkezésre álló szűkös pénzeszközökről
folytatott szánalmas belterjes vitákba süppednek. A periférián fokozatosan leépül az
értő közeg, elfogy a pénz, és a nemzeti kultúrát önmegvalósító paprikajancsik
hibernálják hosszú-hosszú időre.
Hungaricum
Magyarul: sorsfordító időket élünk. A következő egy-két évtized fejleményei nagyon
hosszú időre meg fogják határozni hazánk helyzetét. Ahogyan a kiegyezés vagy a
szovjet megszállás fél évszázadra kijelölte az ország mozgásterét, ugyanúgy az
európai gazdasági térbe való betagozódásunk és a kulturális globalizációra adott
válaszunk is hosszú időre meghatározza jövőnket. Ha az elmúlt húsz év által
meghatározott pályán haladunk tovább, a gazdasági és kulturális értelemben vett
perifériára szorulás gyakorlatilag biztosra vehető.
Az ezígy
Igaza van tehát mindenkinek, aki úgy érzi, hogy ez így nem mehet tovább. Ameddig
azonban nem értjük, hogy mi is az ez és az így, és még inkább, hogy mit is kellene
változtatni ahhoz, hogy ne legyen ezígy, addig legfeljebb keseregni és hőzöngeni
tudunk, saját árnyékunkon átlépni viszont aligha.
miénk a fejlett világ egyik legnagyobbra hizlalt állami szektora
Az ezígy tünetei jól ismertek. Például az, hogy miénk a fejlett világ egyik
legnagyobbra hizlalt állami szektora, de az állami oktatás és egészségügy minőségi
mutatói katasztrofálisak. Közben tudományos és kulturális szempontból még csak
részei sem vagyunk a nyugati fősodornak.
Politikai elitünk pedig nemcsak, hogy elfogadható helyzetelemzést, ne adj\' Isten,
kitörési stratégiát nem tud felmutatni (aki az előbb arra gondolt, hogy ,,na de
a reformok" vagy ,,na de a Nemzeti Konzultáció", az kérem most
hagyja abba az olvasást), de belterjességével, rövidlátásával és korrumpáltságával
kifejezetten nehezíti helyzetünket. És akkor még nem beszéltünk a valóban nagy
léptékű problémákról: a drámai népesedési helyzetről, a magyar cigányság teljes
kiúttalanságáról vagy nyugati szövetségi viszonyaink erodálódásáról.
Az ezígy azonban nem e jelenségek összesége. Sokkal inkább az a belső logika, ami
összekapcsolja őket, ami biztosítja a fennmaradásukat, ami ellehetetleníti a
változást, és asszimilálja vagy elkergeti a változtatni vágyókat. Az ezígy nem egy
párt, nem egy érdekcsoport, mégcsak nem is egy generáció. Az ezígy normák és
magatartásminták összesége. Az az íratlan szabályrendszer, ami mentén a magyar elit
játszik.
Az ezígy pillérei
Az ezígy három, egymást erősítő pilléren nyugszik: a féltudás tudásként való
elismerésén, a teljesítményelv ignorálásán, valamint az egyéni felelősség tagadásán.
A mai elit két évtizedes sikertelenségének egyik legfőbb oka, hogy a nyolcvanas
években szerzett és gondosan konzervált féltudását valódi tudásként értelmezték.
Elhitték maguknak, hogy nemzetközi szinten is értékelhető ismeretekkel,
tapasztalatokkal bírnak, hogy nem kellene másoktól tanulniuk, hogy ők és csakis ők
tudják, hogy mi kell ennek az országnak (erről bővebben lásd
A féltudású magyar elit [1]
című cikkben).
Féltudásukkal nem az az alapvető probléma, hogy sok mindent nem tudnak, hanem az,
hogy mennyi mindenről nem tudják, hogy nem tudják. Képtelenek megkülönbeztetni a jó
ötletet a bizarrtól, a hasznos tanácsadót a lézengő rittertől, általában a releváns
tudást a kóklerségtől.
nekünk csak sztárjaink vannak, elismert szakembereink nem nagyon
Az elit féltudása pedig lehetetlenné tette, hogy a teljesítmény meghatározó mérce
legyen Magyarországon. Releváns tudás hiányában ugyanis a magyar elit nem volt és
máig nincs abban a pozícióban, hogy hazai eredményeket nemzetközi kontextusban
értékeljen. Ezért volt képes sikeresnek deklarálni az elmúlt két évtized különböző
időszakaiban a pártvagyon, a kárpótlás, a privatizáció, a nyugdíjreform, az
autópálya-építés-finanszírozás vagy éppen az egészségügyi reform kezelését.
Külhoni tapasztalatokkal összevetve látható, hogy koncepcionálisan el volt rontva és
még rosszabbul volt végrehajtva mindegyik, de itthon örülni kellett nekik.
Természetesen az egyes emberek szakmai megítélését sem a teljesítményük, hanem az
eliten belüli babonák és hiedelmek vagy éppen személyes népszerűségük határozza meg.
Ezért aztán nekünk csak sztárjaink vannak, elismert szakembereink nem nagyon.
Teljesítményelvárás híján pedig nem lehet szó egyéni felelősségről sem (persze
elméletileg lehetne morális alapú felelősségkoncepciónk, de Magyarországon ez
tényleg csak elméleti alternatíva). Sokan megírták már: egy szint felett hazánkban
egyszerűen nem lehet megbukni. És ez nemcsak az államhoz közel, a politikában, az
akadémiai szektorban vagy a közmédiában igaz. Még a látszólag teljesítményelvű
üzleti életben is mindig találni egy-egy haveri bankhitelt, egy kis állami
támogatást vagy egy önkormányzati megrendelést, amivel elkerülhető a kudarc.
Az ezígy és a közérdek
Amilyen rossz a féltudás, valamint a teljesítményelv és az egyéni felelősség hiánya
az országnak, annyira kellemes az elit tagjainak. Az ezígy-ben ugyanis a pozíciók
megtartásához se tudással bírni, se teljesíteni nem kell, elég ha az ember a körön
belül van. Az ilyen elit nem alkotásra rendezkedik be, hanem szerzésre.
Az üzleti elit, a magyar mágnások döntő többsége vagy a korábbi állami vagyon áron
aluli megszerzésével (privatizáció), vagy az államnak történő túlárazott
beszállítással (állami megrendelések), esetleg a törvények nyílt kijátszásával
(számlagyárak, csempészet) szerezte vagyonát.
A politikai elit önnön mindennapi betevőjét az állami és önkormányzati megrendelések
- eufemisztikusan pártfinanszírozásnak nevezett - intézményesült
megcsapolásval teremti meg.
A honi kulturális és tudományos elit tagjai pedig szinte kizárólag - egy
felkent személy vagy egy párt iránti - lojalitásban versenyezve próbálják
biztosítani a fő megélhetési forrásuknak számító állami támogatásokat.
a mai magyar elit nem tanult meg alkotni
A köz érdeke számára előnyös alkotó tevékenységek egyszerűen nem kifizetődőek. Miért
teremtsen valódi versenyelőnyt a vállalkozó, ha legalább annyit kereshet túlárazott
állami beszerzésekből vagy ,,alternatív csatornákon" kompenzált állami
támogatásokból? Miért gyötörje magát a politikus távlatos problémákkal, ha a média
és a médiából tájékozódó szavazók nem ezt kérik számon? Miért próbáljon valódi
művészi vagy tudományos értéket teremteni valaki, ha az állami pénzt politikailag
motivált látszattevékenységért ugyanúgy megkapja? Miért foglalkozzanak a magyar elit
tagjai az európai gazdasági térbe való integrálódásunk vagy a kulturális
globalizáció lehetőségeivel és veszélyeivel, ha enélkül is pozícióban maradnak?
Az ezígy ellentétbe állítja a köz érdekét az elit tagjainak egyéni érdekeivel. Az
elit tagjai a köz kárára boldogulnak. És mostanra nem csak a motiváció a probléma.
Mivel sohasem volt rákényszerítve, a mai magyar elit nem tanult meg alkotni,
építkezni. Az egész nemzetet érintő összetett kihívások kompetens kezelése minden
ország elitjének nehéz feladat. Az ezígy csak ,,szerezni" tudó elitjének
azonban megoldhatatlan próbatétel.
Az ezígy egyenes adásban: az egészségügyi reform
Az ún. egészségügyi reform története jól illusztrálja e tényt. Egy nagyvállalat
teljes átalakítását legalább egy évig szokták előkészíteni, hasonló méretű állami
intézményeknél ez kicsit hosszabb időt vesz igénybe, míg az igazán összetett nagy
rendszerek (és az egészségügy vita nélkül ezek közé tartozik) esetében ez
rendszerint két-három évig tart. Két-három évig.
Hazánkban az egész egészségügy átalakításának előkészítésére hat hónap jutott.
Kevesebb, mint amennyit például az egyik legnagyobb hazai vállalat szánt
adminisztrációs funkciói kiszervezésének előkészítésére. Ki gondolhatta komolyan,
hogy ilyen felkészüléssel a rövid távú költségcsökkentésen túlmutató, valódi
minőségjavulást eredményező változtatások valósíthatóak meg?
A féltudásúak együgyű magabiztosságával tették fel erre egész kormányzati ciklusuk
sikerét.
Csak az, aki nemcsak soha nem látott ilyesmit, de még csak nem is olvasott róla; aki
még azt sem tudja, mit használjon referenciának; aki azt gondolja, hogy a vezetés a
deklarációkban merül ki; és aki elhiszi, hogy a ,,mieink" (a
progresszívek, a nemzetiek, a liberálisok - kinek mi tetszik) tényleg
mindenhez értenek. Röviden, a jelenlegi magyar elit.
A kormány látványosan bízott abban, hogy ezt az ügyet ilyen megközelítéssel sikerre
lehet vinni. A féltudásúak együgyű magabiztosságával tették fel erre egész
kormányzati ciklusuk sikerét. Az ellenzék szerint nem is volt szükség változtatásra,
esetleg több pénz kellett volna a rendszerbe. Mintha nem az lenne a helyzet, hogy
más posztkommunista országok lényegesen kevesebb pénzből három-négy évvel magasabb
várható élettartamot biztosítanak.
A legrosszabbak azonban a magyar közélet hivatalos szakértői voltak. Egy szót sem
szólnak a megvalósítás esetleges nehézségeiről, hanem csak jönnek a
nyolcvanas-kilencvenes évek mozgalmi küzdelmeiből ittragadt toposzaikkal: magán
egyenlő tökéletes; állami egyenlő nemzeti; állami egyenlő pazarló; magán egyenlő
kizsigerelő. Ja, meg hogy a reformnak mindig örülni kell.
Az ezígy tartalékai
Bár a jelenlegi magyar elitnek köszönheti világra jöttét, az ezígy sajnos szülei
nélkül is életképes. Képes ugyanis arra, hogy lassan, de biztosan szocializálja a
következő generációkat, és ezzel átörökítse, fenntartsa önmagát. Elég csak XY
ifjúpolitikusra, esetleg AB-re, a mutyiból meggazdagodott fiatal BMW-sofőrre,
továbbá CD-re, a politológusnak nevezett médiatitánra vagy EF-re, a magát kifejezni
csak magyarul képes harminc körüli egyetemi adjunktusra gondolni. Ők ugyanúgy az
ezígy oszlopai, mint tizenöt vagy harmincöt évvel idősebb mestereik.
semmi garancia sincs arra, hogy egyhamar kilépünk a mutyi világából
Az erős túlélési képesség nem csak az ezígy sajátja: az egymást kölcsönösen erősítő,
intézményesült szabályokról nagyon sokan leírták már, hogy ún. pályafüggőséget
alakítanak ki, azaz könnyen túlélnek akkor is, amikor az őket létrehozó eredeti
körülmények már rég nem állnak fenn. A pályafüggőség iskolapéldája a szicília
maffia, ami évszázadok óta megannyi közszolgálati tevékenységet lát el: sokkal jobb
módszerek is lennének ezen állami feladatokra, de olyan sokan érdekeltek a rendszer
fenntartásában, hogy eddig minden változtatási kísérlet előbb-utóbb elbukott.
Miniszteri beszéd
A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy semmi garancia sincs arra, hogy egyhamar
kilépünk a mutyi világából. Sőt tudatos és eltökélt változtatási szándék hiányában
egészen biztosan hosszú időn át megragadnánk e viszonyok közt.
Az ezígy és a turáni átok
A ,,szerencsésebb történelmi fejlődésű" országokban az íratlan szabályok
biztosítják, hogy az elit tagjainak érdekük legyen a közösségi célok előmozdítása
is. Nálunk is lehetne amúgy csinálni. A pályafüggőség nem azonos a turáni átokkal. A
,,nálunk ez mindig így volt, ezért mindig is így lesz" típusú érvek
pusztán a tehetetlenek, a lusták és az örök megalkuvók kényelmes kifogásai a
sodródásra.
normálisabb közegben az ő féltudásuk csak félpénzt érne
Megannyi példa van olyan nemzetekre, amelyek képesek voltak kilépni káros
szabályaik, szokásaik, normáik szorításából. Az írek közel két évszázad nyomorúságát
és hanyatlását rázták le magukról az elmúlt huszonöt évben, a finnek egy még
hosszabb ideig tartó gyarmati és félgyarmati lét okozta szellemi rabszolgaságból
emelkedtek fel alig egy emberöltő alatt. Az ezígy-ből való kitörés természetesen
lehetséges.
Mai elitünkkel azonban nem fog menni. Se nem akarnak, se nem tudnak a viszonyokon
változtatni. Nem akarnak, mert egy normálisabb közegben az ő féltudásuk csak
félpénzt érne. De nem is tudnak, mert már túl sok időt töltöttek el az ezígy-ben (és
általában sehol máshol) ahhoz, hogy képesek legyenek máshogy és valóban másban
gondolkodni.
Az ezígy legyűrése
Egy másik, más szabályok szerint működő elit kell tehát. Ehhez a jövő magyar
elitjébe aspiráló mai húszasoknak és harmincasoknak (és persze az idősebb generáció
ezígy-et maga mögött hagyni képes néhány tagjának) egy teljesen új szabályrendszert,
az amúgy-ot kell bevezetnie és követnie. Nincs mire várni, ezt már most el kell
kezdeni. Az alapoknál.
(I) A féltudásból a tudás felé
Újra kell fogalmaznunk, hogy mit tekintünk releváns tudásnak. Meg kell ismerni azt,
amit a valódi tudás mércéjének szokás tekinteni a nyugati civilizációban: a logikát,
a tények keresését és tiszteletét, valamint az egészséges kételyt önmagunkkal
szemben.
Ez azonban ma itthon, a mai elit tagjai által uralt iskolákban és munkahelyeken
lehetetlen vállalkozás. Egyszerűen nincs kitől megtanulni (tisztelet a nagyon ritka
kivételnek). A releváns tudás felismerésének, azonosításának készségét külföldön,
Nyugat-Európában vagy Amerikában lehet elsajátítani.
A sikeres adaptációhoz azonban meg kellene ismerni az országot és a magyar
társadalmat.
Ez azonban nem elegendő. A külhonban szerzett tudást adaptálni kell hazánkra.
Miközben a nemzetközi tapasztalatok rendkívül értékesek, egyik sem alkalmazható egy
az egyben Magyarországon. A sikeres adaptációhoz azonban meg kellene ismerni az
országot és a magyar társadalmat. Nemcsak Budát, az V. kerületet és a főváros körüli
műfalvakat.
Legalábbis sejteni kellene, hogy mik a legfontosabb kérdések egy tanyán, egy
kisvárosban vagy egy cigányputriban, hogy miért költözik el valaki Írországba, és
hogy miért marad Borsodban. Az amúgy-ban csak az a tudás tekinthető relevánsnak, ami
a megismerés nyugati civilizációban elfogadott alapjaira és a hazai viszonyok átfogó
ismeretére épül.
(II) A teljesítmény rangjának helyreállítása
Be kell vezetnünk a teljesítményt mint kiemelt fontosságú értékmérőt. Sajnos, ezt
nehéz lenne itthon megtanulni, hiszen kis szigetektől (bizonyos sportágaktól, az
üzleti élet néhány szegmensétől) eltekintve hazánk nem e logika mentén működik.
Megint csak a nyugati tapasztalatszerzés marad az egyetlen széles körben elérhető
alternatíva.
Ahhoz, hogy az egyének megítélésében a teljesítmény valóban fontosabbá váljon, mint
a szándék, le kell győzni még egy jelentős akadályt. A jövendő elitbe aspirálók
többségének hinnie kell abban, hogy az alapvető kérdésekben ugyanaz a cél vezérel
mindannyiunkat: egyikünk sem akar leszámolni a másikkal, egyikünk sem akarja tönkre
tenni a másik egzisztenciáját, és mindegyikünk az ország és a nemzet előnyét
kívánja.
mélyen rögzült félelmekről és mondjuk ki, utálatról van szó
Most ugyanis ennek az ellenkezője igaz, és ezáltal a vélelmezett szándék (azaz, hogy
ki a ,,mi emberünk", akitől nem kell félni) sokszor szükségszerűen
tromfol minden más szempontot. E kérdésben különösen nehéz lesz megoldást találni,
hiszen mélyen rögzült félelmekről és mondjuk ki, utálatról van szó - még a fiatalabb
generációkban is. Első lépésben meg kell találni azokat a célokat, amelyek
nyilvánvalóan közösek, és ezek érdekében kell megpróbálni együtt dolgozni.
Nem elég azonban, ha a teljesítmény a fokmérő, fontos az is, hogy mércéje a nyugati
civilizáció egésze legyen. Jól felfogott érdekünk, akárcsak természetes büszkeségünk
azt követelik, hogy az amúgy ne fogadja el teljesítménynek azt, ami tőlünk
nyugatabbra nem ütné meg a mércét. Európai uniós tagságunk és a kulturális
globalizáció nemsokára házhoz fogják hozni a nyugati versenytársakat. Már nem sokáig
lehet előlük elbújni, itt az ideje, hogy elkezdjük hozzájuk mérni magunkat.
(III) A felelősség kultúrájának kialakítása
S ha végre lesz egy magyar elit, amelyik meg tudja különböztetni a tudást a
féltudástól, és amelyiknek valódi mérce lesz a teljesítmény, akkor kialakulhat a
felelősség kultúrája. Ehhez elengedhetetlen, hogy gazdája legyen a sikertelenségnek
is, hogy következtetéseket vonjunk le a kudarcokból, és persze, hogy lapátra
kerüljenek a teljesen alkalmatlanok.
Óriási szükség lenne minderre, mert csak így alakítható ki a folyamatos
visszacsatolások azon rendszere, amellyel kiemelkednek az alkotni tudók, és helyükre
kerülnek a kontárok, azaz amely gondoskodik a fiatal amúgy fennmaradásáról.
A változás első jelei
Az ezígy alapjai már nem olyan erősek, mint öt évvel ezelőtt. A magyar elit
legitimációja rendkívül meggyengült az elmúlt években. Az ország jelenlegi állapotán
lemérhető kudarcuk - különösen a szomszéd országok éles kontrasztjának
fényében - megrendítette a fiatalabbak és az önállóan gondolkodó idősebbek
bizalmát.
A külföld pedig - ami a kilencvenes évek közepén az ő dicsőségük hamis
himnuszát zengette - olyannak látja őket, amilyenek: belterjesek,
anakronisztikusak és víziótlanok.
Az ő egzisztenciájuk már nem függ a mai magyar elit kényétől-kedvétől.
A mostaniaknál felelősebb, nyitottabb és sikeresebb új magyar elit kialakítását nem
kell a nulláról kezdeni. Egyrészt az elmúlt évtizedben a magyar egyetemisták
jelentős része már tanult külföldön, nem elhanyagolható hányaduk pedig kifejezetten
nívós intézményekben képezhette magát.
Idegennyelvtudásuknak köszönhetően ők már nem csak helyi zseniktől hallhatnak a
világ dolgairól, képzésüket, világképük alakítását nem monopolizálhatja a magyar
elit. Sőt külföldi tapasztalatuk lehetővé teszi, hogy egyértelműbben lássák a hazai
helyzet fonákságait, illetve a megoldási alternatívákat, mint a szinte csak magyar
tapasztalatokkal rendelkező mai vezető réteg.
Másrészt hazánk az európai gazdaságba történő integrálódásának mellékhatásaként az
elmúlt évtizedben számos fiatal magyar vállalkozó, menedzser, kutató és művész
kezdhetett nemzetközi karriert. Közülük jó néhányan sikeressé is váltak. Az ő
egzisztenciájuk már nem függ a mai magyar elit kényétől-kedvétől. Mivel számukra az
ezígy világa teljesen idegen és taszító, az azzal való szakítás egyik legfontosabb
támaszai lehetnek.
A következő lépések
Bármennyi biztató jelet is vélünk azonban felfedezni, el kell felejtenünk a
,,forradalom lájt" típusú elképzeléseket. Nincs olyan csodaszer, ami
egyszerre megszabadít minket az ezígy-től. Aki azt állítja, hogy az elmúlt huszonöt
év (és a többiről most ne is beszéljünk) sarát gyorsan magunk mögött hagyhatjuk, az
ostoba, vagy a szavazatunkra vadászik.
A sokak által áhított új politikai párt is csak a mai elitre tudna támaszkodni, és
hamarosan ugyanúgy beszippantaná az ezígy, mint a jelenlegieket. Önmagában nem
gyógyír az állam leépítése sem, mert bár közintézményeink valóban az ezígy
legerősebb bástyái, a keletkező űrt hű szövetségeseik, az államból élő vállalkozók
töltenék be - cseberből vederbe.
Valami miatt azonban nagyon kevés hasonló példa van.
El kell fogadni, hogy az amúgy kialakítása egy-két évtizedig is eltart majd. Az
ugyanis nem egy könyv vagy egy törvény, amit egyszer meg kell írni, aztán mindenki
követi, hanem egy normarendszer, ami csak fokozatosan alakítható ki, és amit csak
lépésről lépésre lehet érvényesíteni. Az amúgy felépítéséhez alkotásra és tanulásra
van szükség, ezek a tevékenységek pedig szükségszerűen sok időt igényelnek.
Aki részt akar venni mindebben, az valószínűleg nem teheti meg, hogy ne szerezzen
számottevő tapasztalatot tőlünk nyugatabbra. Nem azért, mert ott mindent tudnak,
hanem mert annyi minden van, amit csak ott lehet elsajátítani. Bármennyi fecske is
jön majd azonban haza Nyugatról, nem lesz elég a tavaszhoz. Egyenként, egyénenként
ugyanis a legelszántabbakat is bedarálná vagy elüldözné az ezígy.
Olyan szervezetekre és közösségekre van szükség, ahol a releváns tudás fontossága és
a teljesítményorientáció gyökeret ereszthet és szárba szökhet. Ezek a mini amúgy-ok
megvédhetik az oda tartozókat az első időszakban. Olyan kutatói csapatok kellenek,
mint a Roska Tamás vagy a Simonyi Károly vezette; olyan cégek, mint a Concorde vagy
a Graphisoft; olyan és olyan kezdeményezések, mint a Bűvös Szakács [2] vagy a
Csillagszemű Táncegyüttes; olyan orgánumok, mint az Info Rádió.
Valami miatt azonban nagyon kevés hasonló példa van. Minden bizonnyal azért, mert az
ezígy-ben túl sok mindennek kell szerencsésen együtt lennie ahhoz, hogy ilyen
kezdeményezések sikeresek legyenek. Egyszerre kell egy jó üzleti vagy
,,társadalmi" vállalkozó, tőke, szellemi társak, és persze kapcsolatok.
jó pár ügyben tíz év múlva egyszerűen késő lesz
Az amúgy ügyéért tenni kívánók döntő többségének ma még hiányzik egy-két tényező a
fentiek közül. E lyukak betöméséhez olyan koordinációs intézmények kellenének, amik
lehetővé tennék, hogy a hiányzó tényezők iránti kereslet megtalálhassa a kínálatot.
Olyan szervezeteket és fórumokat kell létrehozni, amelyek kapcsolatot teremtenek az
amúgy-ban érdekelt vállalkozó szelleműek között - anélkül, hogy amolyan
központként megpróbálnák megmondani, hogy mit is csináljanak a többiek.
Az amúgy-ért tenni szándékozó csoportok közül pedig néhánynak fel kell vállalnia
nemzeti stratégiai kérdések nyilvános elemzését, sőt azokban megoldási lehetőségek
azonosítását és megvalósításuk előmozdítását is. Részben azért, mert az ezekben
elért siker rendkívül nagy láthatóságot és legitimációt biztosítana az amúgy
ügyének.
Maratoni
De még inkább azért, mert jó pár ügyben tíz év múlva egyszerűen késő lesz. Az
európai gazdasági térséghez való integrációnk stratégiája vagy a kulturális
globalizációhoz való viszonyunk például éppen olyan kérdések, amikre nem halogatható
a válasz, mert később már nem leszünk döntési helyzetben.
Ha a következő egy-két évben sikerül néhány nagy és számos kisebb kérdésben
hitelesen újat mondani, nívós vitát provokálni, akkor kijelenthető lesz, hogy
tényleg megtettük az első lépéseket. Hogy van reális alternatíva. Hogy a nyolcvanas
évek sem tartanak majd örökké.
* Publius álnéven - Publius Valerius Publicola római konzul emlékére -
az Egyesült Államok alapító atyái (Hamilton, Madison és Jay) publikálták híres, a
föderális állam kialakulását alapvetően meghatározó, alkotmánymagyarázó
cikksorozatukat 1787-88-ban. A szerző első cikkét A féltudású magyar elit címmel
idén februárban közölte az Indexen.
A cikkben hivatkozott linkek:
· [1]
http://index.hu/velemeny/jegyzet/feltud070321/
· [2] http://buvosszakacs.blog.hu/
Adatvédelmi nyilvántartási számunk: 634-0005 Jognyilatkozat és tájékoztatás:
http://www.lx.hu/jog
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
Címkék: újracsatlakozási, szabályrendszert, munkalehetőségek, katasztrofálisak, tapasztalatokkal, teljesítményelvű, integrálódásának, mellékhatásaként, monopolizálhatja, közintézményeink, sikertelenségnek, megkülönbeztetni, koncepcionálisan, visszacsatolások, kiúttalanságáról, belterjességével, magatartásminták, minőségjavulást, ellehetetleníti, integrálódásunk, teljesítményelv, pénzeszközökről, országhatárokon, teljesítménynek, kiszervezésének, adminisztrációs, elengedhetetlen, magaskultúráján, egzisztenciájuk, globalizációhoz, versenytársakat, fennmaradásukat, következtetésre, megközelítéssel, szabályrendszer, rabszolgaságból, féltudású elit, pályán haladunk, nyolcvanas évek, magyar társadalom, nyugati fejlődési, elmúlt másfél, külső környezetünk, egész nyugati, európai gazdasági, következő másfél-két, hirdetés után, nagy szervezetektől, portugál modell, állandósult rövid, meghatározó része, elmúlt húsz, Publius Hungaricus*, Nemzeti Konzultáció”, Nemcsak Budát, Roska Tamás, Simonyi Károly, Bűvös Szakács, Csillagszemű Táncegyüttes, Info Rádió, Publius Valerius Publicola, Egyesült Államok,
|
|
|
|
féltudású elit, pályán haladunk, nyolcvanas évek, magyar társadalom, nyugati fejlődési, elmúlt másfél, külső környezetünk, egész nyugati, európai gazdasági, következő másfél-két, hirdetés után, nagy szervezetektől, portugál modell, állandósult rövid, meghatározó része, elmúlt húsz, nemzetek kulturális, kultúrafogyasztók által, folyamat –, gazdasági integrációhoz, előbbiek nagy, ilyen kulturális, helyi nemzeti, alternatíva meglehetősen, rendelkezésre álló, periférián fokozatosan, nemzeti kultúrát, következő egy-két, kiegyezés vagy, ország mozgásterét, kulturális globalizációra, fejlett világ, ezígy tünetei, állami oktatás, nyugati fősodornak, előbb arra, kérem most, valóban nagy, drámai népesedési, magyar cigányság, ezígy azonban, változtatni vágyókat, ezígy normák, magyar elit, ezígy pillérei, ezígy három, féltudás tudásként, teljesítményelv ignorálásán, egyéni felelősség, féltudású magyar, hasznos tanácsadót, lézengő rittertől, elit féltudása, teljesítmény meghatározó, egészségügyi reform, egyes emberek, szint felett, államhoz közel, közmédiában igaz, látszólag teljesítményelvű, önkormányzati megrendelést, elit tagjainak, ezígy-ben ugyanis, ilyen elit, üzleti elit, magyar mágnások, korábbi állami, államnak történő, törvények nyílt, politikai elit, honi kulturális, párt iránti, politikus távlatos, médiából tájékozódó, állami pénzt, ezígy ellentétbe, egész nemzetet, ezígy csak, ezígy egyenes, évig szokták, igazán összetett, egészségügy vita, egész egészségügy, egyik legnagyobb, rövid távú, féltudásúak együgyű, liberálisok –, jelenlegi magyar, kormány látványosan, ügyet ilyen, ellenzék szerint, legrosszabbak azonban, magyar közélet, megvalósítás esetleges, reformnak mindig, ezígy tartalékai, ezígy sajnos, mutyiból meggazdagodott, politológusnak nevezett, magát kifejezni, mutyi világából, , ,
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
29 | 30 | |
| |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
0 db bejegyzés |
e év: |
0 db bejegyzés |
Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 1821
- e Hét: 16051
- e Hónap: 27162
- e Év: 180658
|
|
|